Mit hívunk vallásnak?
Mi arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a vallás az ember transzcendenciával (anyagi valóságon túli valóságszintekkel) és a Teremtővel kapcsolatban kialakított viszonyai közül az egyik lehetséges megközelítési mód.
Fontosnak érezzük annak tisztázását, hogy amennyiben az egyéni ember alakítja ki ezt a viszonyt – még ha világvallás vagy nagy embertömegeket megmozgató vallási irányzat is lesz belőle –, azért jellegét és értelmezési módjait tekintve mégis csak szubjektív marad. Hiszen a történelemből ismert és megőrzött szent könyveket és iratokat emberek vetették papírra, akik olykor bigottan, dogmatikusan és fanatikusan hittek abban, hogy isteni sugallatra, illetve isteni ihletettségre cselekszenek. Ennek köszönhetően a legtöbb történelmi vallást részben vagy egészben emberi alkotásnak tekintjük.
Akit jobban érdekel, előzetes egyeztetés után keressen fel minket a Fény Evangéliuma Egyesület székhelyén.
Mi a napvallás célkitűzése?
A napvallás azonban itt nem áll meg, mivel részint a saját isteni lelkünkkel, részint a transzcendens entitásokkal, vagyis a magasabb világok lényeivel – az ősök szellemeivel, a természet szellemeivel, a népszellemekkel, a különféle angyali rendekkel, a főangyalokkal, a mesterekkel és végső soron a Teremtő Tudattal, vagyis Istennel – való kommunikáció során elevenedik meg, nyeri el értelmét és válik hitelessé az emberi értelem számára. S bár eleinte nem mentes az emberi szubjektumtól, mégsem állíthatjuk, hogy a napvallás és/vagy Isten az emberi elme szüleménye volna.
A napvallás lényege az Istennel, a Legfelső Tudattal – akinek a legtisztább megnyilvánulási formája a Napisten – mint belső, transzcendentális Forrással való harmonikus összehangolódás és összekapcsolódás.
Vagyis a napvallás célja éppen a Teremtővel való egyéni kapcsolatfelvételben és személyes viszony kialakításában áll. A Teremtővel való kapcsolat több síkon valósulhat meg: a legfinomabb szellemi-lelki síktól egészen a fizikai szintig. Mindenki maga döntheti el igényeinek, tudatosságának és szellemi-lelki képességeinek megfelelően, hogy milyen minőségű kapcsolatot alakít ki Istennel. A napvallás ezt is teljes mértékben tiszteletben tartja.
Lévén a napvallás az egység vallása, amely a harmónia megteremtésén, továbbá az ellentétek kiegyenlítésén és összebékítésén fáradozik, ezért minden szélsőségtől távol áll.
A napvallás örök érvényű igazságokra és értékekre épül, ily módon nem óhajt kifejezetten ellentmondani más nézeteknek, hanem helyre kívánja állítani a világmindenség isteni rendjét és spirituális fejlődési lehetőséget óhajt nyújtani mindazoknak, akik a napvallást választják.
Egyistenhívő-e a napvallás?
A napvallás egyetlen Istent, ha úgy tetszik, főistent, Legfelső Lényt, vagy legmagasabb rendű, mindenható Istent ismer el: a Teremtő Tudatot.
Amiben alapvetően különbözik e téren a mi hitünk a keresztény egyistenhittől: a napvallás pontosabban mutatja be a teremtés magasabb régióit és nagyobb betekintést enged a különböző szellemi kasztokba, illetve azok teremtményeit is részletesebben mutatja be.
Hitrendszerünk szerint Teremtő egy van, de benne és általa léteznek Félistenek, akik a sors helytartói, Szeráfok, Főangyalok, Lokik (angyali entitások) és megannyi egyéb lénycsoport is, akikkel kapcsolatba lehet lépni, áldásukat és támogató erejüket lehet kérni.
Következésképpen az ősegyiptomi-ősmagyar napvallás sokkal gyakorlatiasabb, kiterjedtebb és bemutatóbb jellegű, mint a legtöbb ma ismert vallási irányzat.
Miként vélekedik a napvallás a szellemvilágról?
Természetéből fakadóan a napvallás szerves részét képezi a szellemvilág lényeibe vetett hit. Azok, akik spirituális érzékszervekkel rendelkeznek – akár születésüktől fogva, akár lelki fejlődés révén tettek szert ezekre – nem csupán hiszik, hanem tudják, tapasztalják is a szellemi régiókat, létsíkokat. Éppen a transzcendencia (a szokványos valóságon túli valóságszintek) személyes megtapasztalására épül a napvallás.
Ebből kifolyólag a Fényben Élők – így hívjuk a napvallás híveit – szükségképpen hisznek is a túlvilág(ok)ban, a szellemi világokban, s jól tudják, hogy a túlvilág isteni erői/lényei irányítják többek között a fizikainak nevezett világot is.
A napvallás követője elsősorban belső személyes élményein keresztül tapasztalja meg Istent. Amikor a Fényben Élő találkozik a jelenségek mögött rejtőző isteni erőkkel és isteni intelligenciákkal, akkor fokozatosan leképeződik benne a valódi mibenlétük, szerepük és hatalmuk. Ilyen spirituális élményekből és megtapasztalásokból fakadnak a napvallás gyakorlójának a valódi ismeretei és a tudása. Így lesz tudó, látó és érző az Ember. Előre gyártott, dogmatikus, emberek által kanonizált könyvek szépen kimunkált passzusai és parancsolatai helyett a napvallás gyakorlói egyéni szellemi és lelki erőfeszítések útján szerezhetnek valódi spirituális megtapasztalásokat, s ezekre építhetik fel egyéni hitüket.
Miben tér el a napvallás minden más vallási irányzattól?
Horváth Zoltánnal, Magyarország legkiválóbb szellemi vezetőinek egyikével közösen azt vállaltuk fel, hogy megmutatjuk a nyitott és jó szándékú, lelkileg és szellemileg befogadó, fejlődni vágyó embereknek azt az ősi, mégis új vallást, amely által minden egyes ember személyesen győződhet meg arról, hogy mit is hordoz lénye magvában, centrumában.
Így a Fényben Élő lépésről lépésre megismerheti és megértheti a benne élő isteni alkotórészt, azaz lelkületet, akivel tudatos kapcsolatot alakíthat ki. E belső fény, azaz a lélek vezeti el az embert saját felső Énjéhez, amely Én a Teremtőből való. A napvallás végeredményben erre ösztönöz.
Milyen hagyományokon nyugszik a napvallás?
A napvallás sokrétű, többsíkú és számtalan gyökérrel bír, melyek mind az Ős-Okból erednek: megtalálható benne az ősmagyar, az ősi atlantiszi és egyiptomi, az esszénus és nazarénus, a kelta-druida, továbbá a maja hagyomány; de India, Kína és Tibet szent tudásanyaga sem független a napvallástól.
Ez a sokféleség azonban csak látszólagos, ugyanis a napvallás a Teremtő őseredeti elveit, kinyilatkoztatásait tartalmazza és képviseli, amelyek az idők folyamán részben elvesztek, részben eltorzultak, részben önös érdekből átszerkesztésen estek át.
Térítő vallás-e a napvallás?
Nem. Szabad akaratból dönthet minden egyes ember úgy, hogy nem hódol meg mindenféle külső befolyás előtt, nem fogadja el kritikátlanul a térítő vallások erőszakos és félelemalapú ráhatásait, nem azonosul a szándékosan gerjesztett bűntudattal és téveszmékkel, hanem önállóan fedezi fel saját eredetét, élete értelmét és alapcélját, miközben fokozatosan megtisztul minden negatív külső és belső negatív befolyástól és kötőerőtől.
Miként tekintünk magyar őseinkre?
A magyarság lelki alapon olyan tudás hordozója, amit népünk szellemi vezető rétege – szent beavatottak, mágusok, táltosok, javasok, regösök stb. – részben tudatosan is birtokolt és éltetett, részben csak sejtett és intuitív módon érzett és hordozott magában.
Példának okáért maga a táltos/tátos/tudó kifejezés olyan személyre utal, aki valamilyen szent örökség, azaz isteni tudás letéteményese.
A hagyomány szerint a magyarság eredendően egy mágikus papi szervezet, egyfajta beavatottakból álló rend volt, amely tagjainak nem annyira a száma, mint inkább mágikus tudása volt felbecsülhetetlen. A magyar lelkekre a Teremtő szakrális kincseket bízott.
Mi tehát szakrális magokat őrzünk a lelkünkben, amelyeket tiszta életvitellel, nemes energiákkal és helyes önismerettel, erényekkel megtermékenyítve jobbá tehetjük előbb önmagunkat, majd a világot, és átvezethetjük az emberiséget egy új, harmonikusabb korszakba.
Melyek a lélek legnagyobb ellenségei?
A magyar lelkület legnagyobb ellenségei közé tartozik minden, a lelküknek idegen (vallási-mágikus) eszme és hiedelem, az emberi egoizmus, a felejtés és az Istentől való eltávolodás.
Miért nem elégségesek vagy kielégítők a száz vagy ezer éves kinyilatkoztatások?
Még a hiteles kinyilatkoztatások sem mindig elégségesek, mivel az emberi elme nem eléggé nyitott és fogékony a kinyilatkoztatások valódi megértésére. Ugyanakkor olyan helyzet is bőven adódik, amikor bár nyitott, mégis sorsszerű korlátai, felvett szokásai, kialakított hiedelmei miatt képtelen a magasabb világok tényeinek érzékelésére és elfogadására. Emiatt fontosak a napvallás elvei, a transzcendentális tudás megértése és a mindennapi életben való felismerése, melynek során kialakulhat az egyéni revelációk és apró megvilágosodások sorozatából álló, valódi, személyes megértés. Így születik a vallásos életútból valódi, belső tudatállapot, békés lelkiállapot, majd belső tudás és a tudáson alapuló hit.
Hogyan nyerhető bizonyság a napvallás hitelességéről?
A belső tudás felfedezése és megszerzése egy önbeteljesítő folyamat. Amikor a Fényben Élő a saját bőrén érzi a változásokat, a saját életén keresztül látja visszaigazolva a hitelvek igazságait, akkor kezd el mélyülni a hite, amely több síkon működik: értelmi, érzelmi, fizikai, lelki, energetikai és más egyéb szinteken is.
A napvallás igazságairól átéléssel lehet bizonyságot szerezni. Más mód erre nincs. Aki nem élte át a napvallás igazságait, aki nem végezte el kellő alkalommal a napvallás szertartásait, az nem rendelkezhet valódi bizonyossággal, csupán laikus és kívülálló marad. Aki a periférikus helyzetéből fakadóan nem képes valódi képet alkotni az isteni Magból táplálkozó tiszta tudásról, az nem képes elérni a megtisztult magasabb tudatállapotokat, így félreértheti és félremagyarázhatja azokat.
Nem véletlen, hogy a beavatottakat „kétszer születetteknek” hívják. Hiszen ez egy spirituális újjászületés, amely metafizikai értelemben valóban új embert teremt, illetve felszínre segíti azt az isteni kvintesszenciát, amely az Emberben mindig is megvolt.
Hogyan viszonyul a napvallás a bűnökhöz?
Ha valaki valaha hibázott, vétkezett vagy bűnt követett el, illetve negatív karmát írt, akkor is szabad akaratából változtathat mindezen kellő alázattal és megfelelő módszerekkel.
Erre feltétlenül lehetőséget kínál a napvallás filozófiája és életművelése.
Van-e papsága a napvallásnak?
A napvallás képviselői – papjai és papnői – mind rendelkeznek olyan fokú érzékenységgel, amely segítségével képesek érzékelni az isteni energiákat és üzeneteket, továbbá olyan avatottsági és felhatalmazottsági szinteket értek el, melyeknek köszönhetően képesek segítségül hívni a magasabb rendű világok erőit és lényeit, hogy általuk kegyelmi állapotba juttassák a hozzájuk fordulókat.
Elismeri-e a napvallás a szenteket?
A valódi szentek mindenkoron szent kiválasztottak és beavatottak. A szentek olyan isteni kiválasztottak, akik az Isteni Értelem küldöttjeiként „kinyilatkoztatásokat”, üzeneteket, isteni iránymutatásokat, látomásokat, áldásokat és beavatásokat kapták azért, hogy alkalomadtán egy-egy néppel, illetőleg nagyobb lélekcsoporttal, olykor pedig kisebb közösségekkel megoszthassák a rájuk bízott isteni tudást és égi erőket. Erre kiváló példákat szolgáltatnak a napvallás mellett az ókori misztériumvallások küldöttjei is.
A Fény kiválasztottjai a maguk szerénységében és példamutatásukkal mindig alárendelték magukat az isteni terveknek.