A napvallásnak egyedi keresztelő szertartása van, amely egy fontos állomás a résztvevők lelki fejlődésében.
Az ember a napvallás szertartásai által felnő, s lelke irányító szerephez jut. Így az eddig szunnyadó tudatossága ébredező, majd éber és egyre tágabb tudatállapotba kerülhet.
Ezzel párhuzamosan az ember lappangó spirituális érzékszervei és képességei fokozatosan beindulhatnak, aktiválódhatnak és kibontakozhatnak. Ezen az úton egy fontos állomás a keresztség.
A keresztelés során fontos energiákkal (négy égtáj erőivel) és szellemi erőkkel (tűz erővel, szakrális energiákkal, éterikus erővel és naperővel) szabadítjuk fel a lelket a nemkívánatos kötelékei alól.
A Lélek az a belső fény, amit az ember a Teremtőtől kap, de azt a test és a fizikai világ nyomasztó dolgai megkötözik, szinte béklyókba verik, gúzsba kötik. Az Öregisten (Teremtő) akarása által vannak olyan Őrzők, akik ezeket a nyomasztó gondokat képesek oldani. Ilyenek ennek a szertartásnak a vezetői.
A keresztség által a lélek fölragyog és nagyobb erővel képes a jó irányba segíteni gazdáját, az embert.
Aki átesik a napvallás keresztelő szertartásán, az idővel megértheti sorsát és élete értelmét. Ez a keresztség olyan, mint amikor fölkel a Nap és eloszlatja a homályt. E ceremónia és a többi ezt követő szertartás ezeket a belső lelki folyamatokat segíti elő.
Ha valaki belső indíttatásból kifolyólag, tiszta szándékkal óhajtja, akkor kérheti ezt az egyszeri és az adott életben megismételhetetlen szertartást.
Nem számít, hogy élete folyamán más típusú keresztségben részesült-e az illető, vagy sem, miként az ember biológiai kora sem mérvadó. Amennyiben a keresztelkedő aurája jó állapotban van és szabad akaratából óhajt részt venni a rituáléban, akkor valamelyik Szer-nap alkalmával sor kerülhet erre a szertartásra.
