A napvallás tanítása szerint elsősorban önismeretre kell szert tennünk.

Előbb vagy utóbb mindenkinek az önismeret rögös útját kell bejárnia. Nem mindenki ebben az életében hivatott elérni a “Határtalanság” állapotát, de Fényben Élővé bárki válhat, s a napvallás ösvényét bárki járhatja, aki egyetért a napvallás elveivel, értékrendjével és hajlandó gyakorolni azokat a vallási szertartásokkal együtt.

Az önismeret nem más, mint valódi és teljes önmagunk tudatossá tétele, feltérképezése és megismerése, a belső rejtetett dimenzióikat is beleértve. A szellem és a lélek feltárása pedig elvezeti az embert a benne szunnyadó isteni lehetőségek aktivizálásához, továbbá a lényében eltárolt információk és képességek felszínre kerüléséhez.

Ebben a következő elvet követjük: előbb önmagunkban és saját életünkben kell békét és harmóniát teremtenünk, majd csak azután következik a béke és a harmónia megteremtése a világban oly módon, hogy a béke és harmónia állapotát (fényét, energiáját) átsugározzuk a környezetünkbe a gondolataink, a beszédünk, a tetteink és a példamutatásunk által.

A sorrend lényeges! Ehhez a lelkünket korlátozó eszméktől és hátráltató erőktől kell megszabadulnunk. Ennek elérésében szertartások vannak a segítségünkre. Erről is szól a napvallás gyakorlati rendszere.