A napvallás az igazi, lelki alapon működő hit egyéni átélését igényli, ugyanakkor számos olyan szakrális eseményt, szertartást is magában foglal, amelynek során csoportos (kollektív) spirituális élményekre kerülhet sor. Ilyenek például az év kiemelt időszakaiban a SZER-NAPOK (szakrális ünnepek) és az égi energiákból történő KÖZÖS TÖLTŐDÉSEK, valamint az ISTENTISZTELETEK, amelyekre szombatonként kerül sor.

A napvallás minden szintjén és szakrális eseményén a szentséghez való tiszta és harmonikus hozzáállás, tudatállapot és lelkület követendő, hiszen a vallásgyakorlás a legszentebb cselekedetek közé tartozik, amit ember végezni képes.

A napvallás istentiszteleteit szombatonként tartjuk. Ezek a vallási összejövetelek nem csupán hasznosak, hanem fontosak is a lélek és a szellem testben való összeköttetésének céljából, melynek elérése a karma elégetését, az egó-mentességet, illetve jobb, harmonikusabb életet eredményezi.

(Ego vagy egó alatt torz személyiségünk hibáit, gyarlóságait és tökéletlenségeit értjük, amelyektől szeretnénk megszabadulni, így különböztetve meg azt a tiszta, isteni énünktől, a lelkünktől.)

A napvallás istentiszteletei során az ősi egyetemes isteni bölcsesség útját járva végezzük a korhű szertartásokat: vallási rituálékat, napköszöntő és naptisztelgő ceremóniákat, fohászokat, meditációkat, aurafejlesztő gyakorlatokat, kérünk áldásokat, valamint végzünk még lélektisztító és lélekerősítő szertartásokat is.

A napvallás segít helyreállítani és fenntartani a test, a lélek és a szellem harmóniáját, továbbá szakrális energiákkal táplálja a lelket és emeli a szellem rezgését, hogy az ember visszatalálhasson eredeti forrásához, felsőbb Énjéhez, aki a Teremtővel egylényegű. Ezzel járulhat hozzá mindenki a világ békéjéhez és harmóniájához.